2050-re kizabáljuk az óceánt?
2014. december 05. írta: ZöldElla

2050-re kizabáljuk az óceánt?

Van az élőlényeknek egy csoportja, akikkel az embereknek szinte egyáltalán nincs, vagy éppen hogy alig van kapcsolata. Ők pedig a halak, akikről egy átlag magyarnak a halászlé vagy a balatoni hekk jut az eszébe. Sokan hobbinak és sportnak tartják, hogy halakat öljenek horgászat  címén és jó buli, mert legalább otthon lehet hagyni az asszonyt és egy jót sörözni a haverokkal a parton. A nők részéről leginkább talán a karácsonyi halászlében fut ki a halakkal való kapcsolat. Azonban ennél sokkal bonyolultabb az a jelenség, ami a halakhoz és általuk az élővizekhez kapcsolódik.

capas.jpg

Bolygónk nagy részét víz fedi, benne pedig nagyon összetett vízi fauna van, amit a szárazföldi élővilághoz hasonlóan az ember elkezdett kifosztani és szennyezni. Nem nagyon beszélnek róla, de 2-3 évtizeden belül óriási ökokatasztrófa elé nézünk, hiszen becslések szerint 2050-re teljesen lehalássza az emberiség az óceánok és tengerek lakóit. Ha pedig kipusztul a vízi élővilág, akkor bizony a szárazföldiek is bajban lesznek mert a bolygónk rendszerében minden mindennel kapcsolatban és láncreakcióban van egymással.

Ezért tartottam fontosnak felkérni Eisenbeck Tamást egy hosszabb beszélgetésre, mert mindenképpen szerettem volna érinteni ezt a témát és egy olyan emberrel beszélgetni, aki behatóbban ismeri és folyamatosan frissíti a tudását a tengeri halászattal kapcsolatban. A halászat annyiban kapcsolódik a vegán életmód témához, hogy felelősséggel tartozunk a bolygónk minden élőlényéért és a környezetért, a természeti kincsek és "erőforrások" megóvásáért. Kötelességünk tudni róla és felhívni családtagjaink, ismerőseink, tágabb környezetünk figyelmét arra, hogy bár nekünk magyaroknak nincs effektíve tengerünk, de a nemzetközi kereskedelem miatt nálunk is kapható számos tengeri faj holtteste. Ha pedig keresletet generál valaki egy élőhely élőlényeinek legyilkolásában és fajok kipusztításában, akkor igenis informálnunk kell, hogy fogyasztása csökkentésével vagy jobb esetben megszüntetésével igenis tehet a tengeri élőlények megmentéséért.

keep-calm-and-stop-over-fishing-2.pngTamás évek óta szerzője a halaszat.blog.hu oldalnak, ahol főleg a tengeri halászattal és hírekkel foglalkozik. Érthetően és tisztán fogalmaz, emellett gondolatébresztő témákat dob fel. Ezzel a poszttal egy 5 részes videósorozatot indítok el, amiben több a halászatot érintő témát tárgyaltunk ki. Amellett, hogy feltettem pár kérdést Tamásnak, ebben a cikkben lesz megtekinthető a videosorozat első része, amelyben inkább általánosabb témákat érintettünk bevezetésként. Mivel a legtöbb magyar főleg karácsonykor eszi meg az éves halfogyasztásának nagy részét, ezért a további részek decemberben a szerdai napokon fognak felkerülni a blog youtube csatornájára.

Őszintén remélem, hogy gondolatébresztő és építő lesz mások számára is a videósorozat, mert számomra az volt. Egy periférián lévő témát mindig izgalmas érinteni, ezért is vagyok különösen hálás Tamásnak, hogy válaszolt a kérdéseimre, illetve leült velem és segített felvenni az anyagot, amit még nyáron, a nagy kánikulák közepén vettünk fel. :)

1. Mondanál pár szót magadról?

Rólam röviden annyit, hogy jelenleg Dániában tanulok környezeti menedzsmentet, az elmúlt években főleg civil szervezetekben tevékenykedtem, 2009 óta vagyok a Greenpeace tagja, ahol főleg agrár és halászati ügyekkel foglalkoztam. Emellett más civil szervezeteknél is önkénteskedtem, mint például a Magyar Természetvédők Szövetségénél és a Diverziti Egyesületben. Nemzetközi szinten pedig a Young Friends of the Earth-nek voltam tagja.

2. Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a halászattal, mint érdeklődési körrel?

A halak iránti érdeklődés már egész kisgyerek korom óta tart, a horgászni 5 éves koromban kezdtem, hat éves koromtól pedig már állandó olvasója voltam a Magyar Horgász magazinnak. A horgászat és a hazai halak „tudománya” már a gyerekkoromat is végigkísérte, globális halászati ügyekkel azonban csak később kezdtem el foglalkozni. 2010-ben kezdtem el behatóbban foglalkozni a témával, egyrészt a halak iránti obszesszív érdeklődésem és a felismerés, hogy a tengeri túlhalászat az egyik legégetőbb kérdés, ugyanis ha ilyen ütemben folytatjuk a kereskedelmi halászatot, akkor már a század közepére kimerülhetnek az óceánjaink.

chilean_purse_seine.jpg3. Tanulmányaid során specializálódtál vagy autodidakta módon kezdted képezni magad a témában?

Teljesen autodidakta módon képeztem magam, rendszeresen olvasok különböző angol nyelvű halászati oldalakat, és angol nyelven sok szakirodalom is rendelkezésre áll. 2012 őszétől volt szerencsém részt venni egy féléves gyakornoki programban az Európai Parlamentben, mely során személyesen követhettem végig az EU-s Közös Halászati Politika reformfolyamatát.

 

4. Ha lehet, akkor hol lehet a halászatról és annak környezetre gyakorolt hatásairól tanulni?

Tengeri halászattal kapcsolatos oktatás Magyarországon nem nagyon van, mivel tengeri halászati flottával nem rendelkezünk. (Nem minden tekintetben evidens, hogy egy tengerparttal nem rendelkező országnak nincsen halászati flottája, Mongólia például büszkélkedhet ilyennel.) Középfokú halászati szakképzés azonban van Magyarországon, továbbá haltenyésztő mérnök szak is szerepel több hazai egyetem repertoárjában is. Ha külföldi példát kellene hozni, akkor talán a világon a legkiemelkedőbb halászati gazdálkodással foglalkozó oktatás a British Columbia Egyetem található, Európában belül pedig a koppenhágai Technical University of Denmark aquatic science szakát emelném ki méltán.

5. Miért tartod fontosnak ezt a témát?

Azért tartom legfőképpen fontosnak ezt a témát, mert a kereskedelmi halászat terén egy olyan ökológiai krízis közepén vagyunk, ami már most szignifikánsan zajlik, és nem a jövőben lesznek csak beláthatatlan következményei. Ipari halgyárak 24\7-ben ürítik ki a tengerek biomassza állományát, fenékkotró hálók szántják fel a tenger fenekét, és mivel csak becsléseink vannak a tengerek állományaival kapcsolatban, így nem is tudjuk pontosan, hogy mennyi maradt még. Pedig a történelem már igazolta, hogy a halállományok nem kimeríthetetlenek. Új Fundland partjai olyannyira pezsgett a tőkehalak rajaitól, hogy a legenda szerint a hátukon ki lehetett sétálni a kikötőbe. Azonban 1992-re bekövetkezett a közlegelők tragédiája: az állomány az alul szabályzott kereskedelmi halászat miatt annyira lecsökkent, hogy a kanadai halászati miniszter elrendelte a halászat azonnali beszüntetését. Az állományok sajnos még az azóta eltelt több mint 20 év alatt sem álltak helyre. Míg az átlagos ökológiai kataklizma iskolapéldája a Húsvét szigetek, addig a halászaté Új Fundland.

tuna_by_largestupidity_png.jpg

6. Írsz egy kifejezetten halászattal foglalkozó blogot. Mióta írod és milyen témákat érintesz rajta?

A blogolásba 2011-ben vágtam bele, mivel úgy éreztem, hogy fontos felhívni az emberek figyelmét arra, ami a messzi tengereken zajlik. Habár hiába vagyunk halfogyasztás tekintetében utolsók az Európai Unióban, a túlhalászat minket is érint. A blogírás elején nem volt különösebb koncepcióm azzal kapcsolatban, hogy milyen témákat érintsek a halászaton belül, ez inkább implicit módon alakult ki. Visszapörgetve a bejegyzéseket azonban megfigyelhető, hogy a kedvenc témáim az illegális halászat, az EU-s halászati politika folyamatai, és kifejezetten sok cikket szentelek a kékúszójú tonhalnak, mivel ez a kereskedelmi halfaj néz szembe leginkább a kipusztulás veszélyével.

7. Külön lehet választani a halászatot a globális környezetpusztítástól vagy a halászat annak szerves része napjainkban?      

A halak az utolsó vadon élő erőforrásaink, melyekért a küzdelem folyik. A szárazföldön már nem a vadászat gyakorolja a legnagyobb nyomást a faunára, hanem a legfőképpen mezőgazdasági célok miatt elpusztított élőhelyek sokasága. A tengerek még megy a harc a zsákmányért, habár már a globális piacon értékesített halaknak a fele haltenyésztésekből származik. Magyarán művelés alá vontuk a tengereket.

8. Szerinted létezik a fenntartható óceánhasználat?

Sok pozitív példát látni szerte a világban. Habár Sylvia Earle, az egyik legelismertebb óceanográfus szerint a megoldás az, ha egyáltalán nem eszünk halat. Az biztos, hogy a manapság domináns kereskedelmi halak tenyésztése nem fenntartható, mivel jelentős részük ragadozó, és táplálásuk további vadon fogott példányokkal zajlik. A pazarló halászati módszereket be kell szüntetni. A kifogott halak jelentős része, globális szinten körülbelül a negyede elpazarlásra kerül, vagyis csak elpusztulva kerülnek vissza a tengerekbe. Mindez a piaci értékesítés nehézségei vagy éppen a szigorú kvótaszabályozás miatt. Véleményem szerint a megfelelő halászati gazdálkodás fenntartható állományokat biztosíthat azoknak a közösségeknek, akiknek a táplálékbevitele erre alapszik. Már manapság sok helyen jut megfelelő mennyiségű hal a part menti helyi közösségeknek a globális észak kizsákmányolása miatt.

hake-catch.jpg9. Az óceánok szennyezése milyen hatással van az élővilágra?

Pontosan a halfogyasztási szokásaink miatt „esszük vissza” azokat a mérgeket, amiket az óceánokba engedünk. A legkedveltebb halaink ugyanis a tápláléklánc csúcsán helyezkednek el, így bennük akkumulálódnak azok a nehézfémek és káros anyagok, amikkel szennyezzük vizeinket. A BP mexikói-öböli olajkatasztrófája 2010-ben pont az egyik legveszélyeztetettebb halállomány ívóhelyét érintette, az atlanti kékúszójú tonhalét. Azóta a BP kárpótlásképpen halászoknak nyújt támogatást fenntartható halászati eszközök beszerzésére.

10. Te milyen problémákat és megoldásokat látsz?

Magyar nyelvű szakirodalom sajnos nem nagyon áll rendelkezésre. Angol nyelven bátran ajánlom Paul Greenberg Four Fish című könyvét, melyben négy halfajon keresztül mutatja be, hogy mi a probléma a tengeri halászattal. Élvezetes olvasmány Mark Kurlansky Cod című írása, mely körbejárja az atlanti tőkehal teljes tündöklésétől a hanyatlásáig.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldella.blog.hu/api/trackback/id/tr806952563

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.12.05. 14:39:08

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2014.12.07. 08:33:53

Azért jó lenne, ha az ilyen felkent szagértőknek lenne legalább egy egyetemi végzettsége a témában, és nem sok kis bölcsész vitatná meg a szakkérdéseket egymás blogjaira hivatkozva.

ZöldElla 2014.12.07. 15:11:28

@midnight coder: Tamás jelenleg a dániai Aarhus Universitet-en tanul, ahol a halászat szakirányon van. Mivel Magyarországon nincs képzés ezért ment ki. Emellett többször kérték már fel szakértőnek is itthon is. Nem mellesleg egy Európa Parlamentben tett gyakorlat se a béka segge alá való. Nézd meg a blogját, kérdezz tőle és rájössz majd, hogy mekkora blődség volt a részedről Tamás szidása. Vagy mutass kérlek még egy embert, aki a nemzetközi halászatban toppon van és az állatvédelemtől, a környezetvédelemig és az emberi, gazdasági tényezőig minden kérdésre tudja a választ.

midnight coder 2014.12.09. 07:00:13

@ZöldElla: Ha valamiből szakértő vagyok, az azt jelenti, hogy legalább elvégeztem egy szakirányú egyetemet (nem most végzem), majd van úgy 10 év gyakorlatom az adott területen. És nem mint blogíró, nem mint EP képviselő, nem mint a magyar ebtenyésztők országos egyesületének elnöke.

Ha ez megvan, és nagyon jó vagyok benne, akkor nevezhetem magam az adott terület szakértőjének, és akkor van alapom az észt osztani. Amúgy az illetőnek magának a legkellemetlenebb, ha később visszanézve kell szembesülnie a saját, nagy arccal publikált kijelentéseire.

Ez amúgy nem csak a halászatra vonatkozik, hanem bármire. Az emberiség tudása ma már elég szerteágazó, és bár szinte mindenről találsz a laikusok számára írt anyagokat, ha valaki ezekből alkot véleményt, akkor az aki a területet évek óta űzi, finoman szólva mosolyogni fog az illető szakértésén.

Te se szeretnéd, ha a műtőben egy olyan orvos fogadna, aki soha nem járt az orvosi egyetemen, de sok blogot és netes cikket olvasott a témában.

r.kr 2014.12.10. 22:44:30

Amit elmondott Eisenbeck Tamás, azt kis millióan leírták, és cikkeztek róla.
A blogíró privát dolga, hogy kit szólít meg a témában.
Akinek pedig felkelti az érdeklődését, nyugodtan rákereshet nevesebb szakemberekre, csak éppen beszéljen minimum angolul :)
süti beállítások módosítása