2020. január 08. írta: ZöldElla

Az ausztrál erdőtüzek margójára

Hetek óta jönnek a megrázó képek és a hírek – kevésbé a magyar médiában, hanem inkább a nemzetköziben – az Ausztráliában zajló tüzekről.

Ez a mostunk egyik legnagyobb természeti katasztrófája annak ellenére, hogy szinte átlagosnak mondhatóak a bozóttüzek a kontinensnyi országban. Ez most nagyobb területeket perzsel fel minden korábbinál. Azonban mi emberek vagyunk annyira suták, hogy tovább görgetünk, el se olvassuk, nem is tájékozódunk róla. Jobb esetben is csak a képeket nézzük meg, egy fél pillanatra szörnyülködünk, kirakunk egy "prayforaustralia" hashtaget és görgetünk is tovább. A minket ért napi több ezer információból ez csak egy, ami számunkra lényegtelen. Amúgyis egy másik kontinens mindenkitől több ezer kilométerre. Viszont úgy gondolom, hogy ez a mi felelősségünk is, hiszen aktív szereplői és részesei vagyunk annak a rendszernek, vagyis a mai modern fogyasztói társadalomnak, amely okozója ennek a tragédiának és a körülményeinek.

Lehet sokan nem értenek most velem egyet, de ma a globális világban minden mindennel összefügg és bizony mi itt Magyarországon közvetetten hatással vagyunk más országokra, más emberekre és más élőlényekre. A nyersanyag bányászat, a különböző iparok, a termelés, az állatok használata mind-mind összeadódik a világ minden tájáról és egy érzékeny halmazt alkot. Gondoljunk csak például arra, hogy Ausztrália a juh gyapjú legnagyobb előállítója, tehát könnyen lehet, hogy a gyapjú pulcsink az ausztrál birkáktól származik. A birkatenyésztők pedig szintén óriási területeket foglalnak el és rengeteg vizet használnak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy azért lettünk mi emberek, hogy óvjuk és védjük a bolygónkat a rajta levő flórával és faunával együtt. Azért lettünk ennyire „ügyesek és okosak”, hogy egy stabil egyensúlyt tudjunk fenntartani minden élőlény számára. Ez valószínűleg elég idealistán hangzik. Ezek ellenére viszont azt látom, hogy kiszipolyozzuk az állatokat, a növényeket, a természeti kincseket és egymást. Mindenki a haszonra, a több pénzre, a több dolog birtoklására hajt, aminek érdekében mindenen és mindenkin átgázol. Nem érdekli, hogy leég egy erdő, mert ő tüzet rakott és lusta volt eloltani a tüzet. Nem érdekli, hogy a korallok megmaradjanak és megvédjék az adott partszakaszt a tengertől, óceántól, ha ő pénzt tud abból csinálni, hogy eladja az idióta turistáknak és kereskedőknek a tengeri védfalak elemeit. Nem érdekli, hogy emberek nyomorognak és halnak meg akár gyémánt bányászás közben, nem érdekli, hogy aktívan pénzeli a 3. világbeli gyerekmunkát, csak ő olcsón megvehesse az új kütyüjét.

Ahogy nem érdekli se a lehalászót, se a nyugati felvásárlót, hogy a tengeri halászat során kiirtják a tengeri élőlényeket, hiszen a több kilométer hosszú hálóba minden tengeri élőlény beleakad és meghal, vagy hogy a mélytengeri halászat során felszántják a tengerfeneket elpusztítva ezzel mindent. Az, hogy lényegében a Sárga-tenger, a Kelet-kínai-tenger, a Dél-kínai-tenger vagy a Japán-tenger teljesen le van halászva, azaz alig van élőlény a vizekben (nem véletlenül merészkednek az észak-koreai halászok a ladikjaikban egyre bentebb a tengeren, aminek hatására aztán jó esetben is Japán partjaiig sodorja el őket az áramlat és ha szerencséjük van akkor még élnek a partot éréskor) nagyjából senkit nem érdekel. Ahogy az sem, hogy emiatt a kínai halászhajók Afrika partjaihoz mennek és halásszák le az ottani vizeket, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy kiirtják az ottani vízi világot is.

De az arany és más fémek miatt is városnyi területeket markolnak ki és bolygatják meg az egykori természetes képét egy-egy területnek, amely később már nem visszaállítható. Az, hogy holttá teszünk területeket úgy, hogy valószínűleg azt sem tudjuk, hogy létezik az a hely, ahonnan az adott nyersanyagot bányásszák. Ugyanúgy ludas vagyok ebben én is, hiszen laptopon gépelem most e sorokat, aminek alkatrészei előállításának nyersanyagaihoz szintén területeket kellett megbolygatni és maga az olvasó is ludas.

Szeretünk elmenni amellett a tény mellett, hogy egyénként, a fogyasztói társadalom egyik elemeként mekkora hatásunk van a bolygónkra és más kontinensekre. Nézem a képeket az ausztrál tűzről, nézem a kiírásokat, hogy #prayforaustralia azaz "imádkozz Ausztráliáért", de én ezt kevésnek tartom. Nem imádkozni kell, hanem felismerni a felelősségünket és a világra gyakorolt hatásunkat mert a sok apró egyén döntése egy nagy masszává áll össze, ami igenis hatással van a társadalomra, az egyes országokra és területekre.

Azok, akik sajnálatos módon milliók élete felett döntenek, csak mert a munkájuk kapcsán pár évre olyan pozícióba kerültek, hogy ezt megtehetik soha nem a kollektív közösség és a természet, a bolygónk érdekeit nézik, ahogy azok sem, akik valamilyen oknál fogva olyan gazdasági pozícióba kerültek, hogy irányítják a világgazdaságot. Ők sose fogják a többi ember és élőlény érdekét nézni, csak a saját bankszámlájukét. Viszont hosszútávon ha minden meghalt nem fog életet adni ha nem lesz termőföld, nem lesz édesvíz.

Az, hogy a cégek érdekei egyáltalán nem egyeznek szárazság idején se egy ország, jelen estben Ausztrália érdekeivel tökéletesen mutatja az az eset, hogy egy szingapúri cég 89 milliárd liter édesvizet adott el egy kanadai nyugdíjalappal foglalkozó cégnek, ami a megvásárolt vizet mandulafák öntözésére fogja felhasználni. Az pedig sem az eladót, sem pedig a vásárlót nem érdekli, hogy közben egy kontinens jó része ég, csak a profit legyen meg. (1)