Igen, mindenki jól olvasta a címet. Létezik olyan, hogy vegán cukrászda, bár még ritka, mint a fehér holló. Éppen ezért is örültem meg annyira, amikor megtudtam kb. 2 hete, hogy frissen nyílt Budapesten, könnyen megközelíthető helyen egy vegán cuki. Hurrá, lehet menni valahova beülni, sütit enni és kávét szürcsölni. Nem is várattam sokáig, és hétvégén kitértünk az Édes Élet cukrászdához, ami egyébként a Pannónia utca 3. alatt található a Víg Színház után pár méterrel.
Mivel a nagyon minimális kínálat miatt jelenleg ritkán van lehetősége egy budapesti vegánnak cukrászdába menni, ezért természetes, hogy hamar elterjedt a cuki híre, és jó páran már le is tesztelték. A vélemények nagyon kecsegtetőek voltak, így én alig vártam, hogy eljussak és megkóstolhassam a 100%-ig cruelty-free sütiket.
Tudni kell rólam, hogy nekem a csokoládé, az édesség és sütemény szent dolog, nem lehet viccelni velük és nagyon kritikus vagyok ha ezekről van szó. Szeretem a finomat és az édeset, amit ha megkóstolok, és az ízlelőbimbóimhoz ér, akkor megszűnik körülöttem a világ, és csak a süti/csoki és én létezzünk abban a pár pillanatban. Azt hiszem szenvtelenül mondhatom, hogy édességgourmand vagyok. Van, aki a borokhoz, sörhöz, olívaolajokhoz ért, én az édességekhez.
Tehát igen nagy várakozással érkeztem meg a reményeim szerint vegán édességmennyországba. Belépve a cukrászdába letisztult, harmonikus, kissé talán minimalista környezet fogadott. A sütis pultot kicsit kicsinek találtam, de talán később majd bővülnek. Több dolgot is vettünk, hogy több félét kóstolhassunk. A választottaink a következők voltak: mokka torta, francia krémes, somlói és 3 fajta bonbon.
A karobos bonbon (datolyás, mogyorós és egy harmadik féle) nem az én világom. Nem volt rossz, de nem kapok sírógörcsöt, ha azt mondják, hogy nem ehetek soha többé karobos bonbont. Tudom, egészségesebbnek mondják, mint a csokit, de könyörgöm a csoki szent, finom és nem létezik bonbon csokoládé, vagyis kakaó nélkül. Nekem legalábbis nem. Amúgy a datolyás bonbont bárki eltudja készíteni magának otthon, ha jól éreztem, akkor datolya volt egy kis kókuszreszelékkel összedolgozva és karobba mártva. Áztassuk be pár órára a kimagozott datolyákat, majd tegyük az aprítógépbe mondjuk harmad annyi kókuszreszelékkel és izzítsuk be az aprítót. Na jó, lehet hogy kell hozzá minimális víz. Ha a datolya jó apró, akkor gyúrjunk golyókat és vízgőz felett megolvasztott csokiba mártsuk bele. Vagy ha nyers csokit akarunk, akkor olvasszunk fel kókuszzsírt, tegyünk bele holland/cica kakaót és agave szirupot, keverjük össze, hagyjuk kicsit dermedni és görgessük meg benne a golyókat.
Visszatérve a sütikhez. A következő somlói galuska volt. Elég jól nézett ki, úgyhogy bátran vettük az első falatot. Nézegettem, ízlelgettem de számomra csalódás volt. Egyrészt megint karob... Nem szeretem a karob ízét, miért nem villogott hatalmas neon betűkkel a doboz felett, hogy "Vigyázz, karob!!!". Másrészt a karobos(?) piskóta elég vizes, semmilyen ízű volt. Nem mellesleg miért nem volt rajta hab? Na mindegy.
Következő versenyzőnk a mokka szelet volt. Elég nehezen választottam ki, mert a pultban nagyon jól nézett ki az összes torta és sütemény, amik a kínálatot alkották. Sajnos nagyon mellé lőttem. A csinos külső ízetlen szeletet takart. A krémnek sehol nem volt kávé- vagy legalább gabonakávé íze. Ízetlen volt. A piskóta pedig maga a pokol. Vizes és sütőpor ízű. Kb. 4-5 éve ért hasonló nagy csalódás, amikor a Lé Bárban vettem egy kókusz szeletet és édes, csokis-kókuszos ízélményt vártam, helyette viszont sós-sütőporos ehetetlen és élvezhetetlen valamit kaptam. Ki is dobtam és azóta se vettem ott süteménynek nevezett izét. Tehát ez a mokka szelet is nagyon nagy csalódás volt számomra.
Az utolsó pedig a franciakrémes volt. Arról azt olvastam másoktól, hogy nekik nagyon ízlett. Sajnos nekem nem. Összességében egy 5-ös listán tőlem egy 3-as értékelést kapna. A tésztája jó volt, a máz rajta finom és a tejszínhab – talán rizs vagy szója tejszínhab – se volt rossz, de a krém borzalmas volt, így ez rontja le a pontját. Ízetlen, enyhén lisztes – talán házilag készítik a rizs tejet és az abban lévő rizslisztet lehetett érezni – és sehol nem volt a vanília. Az textúrája bár jó volt a krémnek, az íze viszont pocsék. Könyörgöm, legalább vanília aromát tehettek volna bele.
Magát a vegán cukrászda megnyitását üdvözlöm, és nagyon örülök neki, hiszen igény van rá és nagyon kevés ilyen szolgáltatás van egyelőre Budapesten és kis hazánkban. Azt nagyon sajnálom, hogy nekem csalódás volt az összes megkóstolt édesség. Nem tudom, hogy csak mi választottunk-e rosszul, és esetleg valamelyik másik tortának finomabb lett volna-e a piskótája és a krémje, vagy esetleg még gyakorolniuk kell a finom vegán sütemény készítését a hely cukrászainak. Úgyhogy azért adok még esélyt az Édes Vegán Életnek. Meglátjuk, hogy pár hét múlva, újabb kóstolások után is ugyanilyen véleménnyel jövök-e majd el, mert a párom szerint most olyan voltam, mint egy durcás gyerek, akitől elvették a nehezen megszerzett csokoládéját.
Egyelőre nem ezt a helyet ajánlanám vegyes táplálkozású ismerőseimnek, hogy vegán édességeket kóstoljanak. Csak azért, mert vegán nem buzdítok senkit. Ha igazán finom vegán édességek lettek volna, akkor fűnek-fának mondanám, hogy menjen, és kóstolja meg ezt és ezt a süteményt, mert nem lehet anélkül az ízélmény nélkül élni. Ezt viszont sajnos most nem tudom mondani. Persze ízlések és pofonok, így ami nekem nem ízlett, az más embernek maga lehet a vegán sütimennyország.
