Vegetáriánus vagy vegán, az átlag vegyes táplálkozású embernek teljesen mindegy. Ha zöldzabálóként még az állatvédelem és az ún. állatjólét is foglalkoztatja fűevőnket, akkor egyenesen már agresszívnek van titulálva.
A kommunikáció fontos és alapvető igényünk és szükségletünk, hiszen általa tudjuk eljuttatni a másik félhez azt, amit érzünk és ami a gondolatainkban van. A kommunikáció emellett fajokon átívelő jelenség, hiszen különböző fajú, hangú és testbeszédű élőlények is tökéletesen megértik a közlő fél szándékát.
Kivételt képez eme globális hálózatból az ember, aki elszigetelte magát a többi fajtól, illetve saját fajtársaitól is. Vegánként fontosnak tartom, hogy a mondandóm tartalma eljusson a másik félhez, hiszen tolmácsként szolgálok az emberek és a többi faj között. Látom, amit a legtöbb ember nem lát, érzem, amit a legtöbb ember nem érez és meg tudom osztani, el tudom mondani a tapasztalataimat arról, hogy hogyan bánnak az emberek a Földdel és a többi lakójával.
Azonban tolmácsnak lenni elég nehéz és ahogy látom egy életen át folyamatosan gyakorolni, fejlődni és figyelni kell. Sok minden függ attól, hogy én hogyan kommunikálok, hiszen ezzel használhatok vagy árthatok azoknak az élőlényeknek, akiket óvni szeretnék. Kemény lecke, de szerencsére már felismertem, hogy a haraggal és tehetetlen dühvel való közlés nem éppen célravezető. Nekem hosszú volt az út idáig, hiszen amikor gyerekként úgy döntöttem, hogy vegetáriánus leszek egy húsevő családban nem volt könnyű dolgom. Először azt hitték a családtagjaim, hogy vegetáriánusságom csak múló hóbort lesz, de miután rájöttek, hogy mégsem az jöttek a hol gyengébb, hol erősebb érvelések és győzködések. Sok éves huzavona kezdődött és sajnos nem csak a családban, de az iskolában is hasonlót tapasztaltam.
Ha az ember megszokja, hogy támadóan, fölényesen és agresszíven közelednek hozzá egy témával kapcsolatban, akkor maga is így fog reagálni és észre sem veszi, már üvölt. Mivel nem tanítják sehol a tudatos kommunikációt, ezért nekem személy szerint sokáig tartott rájönnöm arra, hogy a rögzült rossz reakciót meg kellene változtatnom és ehhez bizony energiát kell befektetnem. Már elindultam a tanulás útján és igyekszem minél jobban odafigyelni, hogy milyen a reakcióm, milyen a hangsúlyom és milyenek a szavaim.
Azonban még mindig van egy pont, amikor robbanok. Ekkor adok kést magam ellen az ellenfelem kezébe, hiszen igazolhatja magát, miszerint agresszív vérvegán vagyok. Ha pedig agresszíven lépek fel, akkor mit képzelek én, hogy az élet tiszteletét papolom. Igen ám, csak azt szokták ilyenkor elfelejteni, hogy valószínűleg a sokadik idióta rögzült téveszmét ismételgetik nekem, hogy fölényességgel beszélnek hozzám és lekezelően beszélnek a többi élőlényről. Igen, ilyenkor én még robbanok mert nekem is, ahogy feltételezem a többi etikai vegánnak is van egy határ, amit ha a vitapartner átlép, akkor nem tudom máshogy lereagálni a szituációt, csak negatívan.
Nem tudok és nem is szeretnék más vegánok nevében beszélni, de mivel mind emberek vagyunk és hasonló elveken működünk, így merem feltételezni, hogy ezzel a reakcióval és okával nem vagyok egyedül.
Végezetül egy nem rég történt saját tapasztalatot szeretnék arról megosztani, hogy mennyire is fontosak a jól megfogalmazott kijelentések. Egyik hétvégén nem éppen a legoptimistább hangulatban sétáltam Budapesten a belvárosban, ahol sajnos igen sűrűn helyezkednek el a hajléktalan és kéregető emberek, viszont én egyáltalán nem voltam éppen akkor empatikus az irányukba. Mivel volt már rossz tapasztalatom, illetve sokan érezhetően a kőműves actimelre vagy cigarettára költik a koldult pénzt, így bevallom, hogy csak akkor adok ha tényleg érzem az adott személyen, hogy nagyon rászorul. Azt nem szívesen fogadom, ha ételt ajánlok fel és pénzt követelnek rajtam, vagy ha éppen látom a kéregető műszakváltást – igen, koldusmaffia. Azonban az egyik kapualjba kirakott táblán nem a szokásos precízen felírt éhes vagyok stb. mondat szerepelt, hanem az, hogy ételt is elfogadok. Bevallom, ezen megragadt a tekintetem, hiszen nem igen találkozni azzal, hogy ételt adjanak és ne pénzt. A helyzet úgy hozta, hogy pár tíz méteren belül volt élelmiszer bolt, így nem sokat vaciláltam azon, hogy betérjek e és aznapra elegendő élelmet vegyek az illetőnek. Az összeg, amennyiért vásároltam jóval több volt, mint amennyit készpénzben adtam volna és így, hogy élelmet kért nem is sokat gondolkoztam azon, hogy akarok e adni annak az embernek (természetesen csak vegán kompatibilis élelmiszert) vagy nem. A megfogalmazás miatt egyből számára pozitívan reagáltam a helyzetére.
Ennyit ér a helyesen megfogalmazott üzenet, amelynek dekódolásánál a fogadó fél nyitottan veszi a tartalmat és pozitívan reagál rá.
