Itt van a karácsony, amire a bevásárlóközpontok már november közepe óta hangoltak minket a beltéri karácsonyi díszeikkel. Jópár ember számára az elmúlt hetek vagy napok az ajándékok után való rohanást, várást, "idejében megérkezik-e, jó méretben vagy árban találok-e"-aggodalmakkal volt teli. Színek, formák, hangulat és illatok vettek körbe minket, amint Budapesten vagy a többi városban a kisebb-nagyobb terekre kitelepült fabódés árusok teremtettek. A boltokban a ruhákon, cipőkön és kiegészítőkön is karácsonyi motívumok tűntek fel, amik által mi még jobban hangolhatjuk magunkat az Év Estéjére, december 24-ére.

A boltok polcai roskadoznak a különböző típusú áruk és élelmiszerek alatt. Embertömegek lepnek el minden üzletet, így nem ritkán a boltok a karácsonyi roham idejére ideiglenes munkaerőket is felvesznek, hogy bírják a rohamot. Minél nagyobb, minél szélesebb, minél újabb, minél színesebb, minél fényesebb, minél trendibb, minél márkásabb, minél jobban bele illik a legújabb brandbe, annál jobb. Mert ciki a tavalyi, vagy csak a pár hónappal ezelőtti modell/típus használata egyes technikai kütyükből és ciki nem hogy az előző év, de még az előző szezon — értsd elmúlt 2-3 hónap — ruhadarabjait is hordani.

Kép innen.

Ez a mi fogyasztói társadalmunknak a karácsonya. Fejlett nyugati világ, ezek vagyunk mi. Legalábbis ezt gondoljuk. Egyes országoknál szegényebb, de sokkal több országnál gazdagabb. Bár tönkre vágták a mezőgazdaságunkat, hogy felvevő és fizető piaca legyünk az EU többi országában termelt, és onnan hozzánk importált élelmiszernek, azonban még mindig gazdag kínálat közül választhatunk. Tehát van mit ennünk. Természeti csapásoktól védett, földrajzilag szerintem szuper helyen fekszik az országunk. Ivóvízkészletünk a Kárpát-medencének köszönhetően sok van, feltéve ha nem privatizálnak minden ivóvízkutat. A termőföldjeink beletartoznak abba a pár százalékba a világon, ami a legtermékenyebb talajt jelenti. Bár a folyószabályozások véleményem szerint jócskán gajra vágták a medence termelékenységét, még így egész jól állunk. Nem tudom hányan tudják, de még a 19. század végén is Szegednél a Tiszában számunkra már elképzelhetetlen halbőség volt. Lényegében csak bele kellett meríteni egy kosarat a vízbe, kiemelni és tele volt hallal ha a megfelelő időben tette ezt az ember.

De visszatérve nem értékeljük a természeti kincseinket. Nem értékeljük, hogy mennyire gazdag helyen élünk, hanem ehelyett bezárkózunk a lakásainkba, házainkba, városunkba és teljesen kétségbeesünk ha otthon hagyjuk a telefonunkat, ha nincs elérhető wifi a közelben, vagy ha csak pár órát bármilyen technikai kütyü nélkül kell eltöltenünk.

A karácsonyhoz visszakanyarodva: ilyenkor a boltok polcain rengeteg termék és étel található, éslehetőségeihez mérten mindenki a legtöbb ételt főzi meg és teszi az asztalra. Pár nap alatt degeszre zabáljuk magunkat, több kilót hízunk és a már napok óta fogyasztott ételt hajítjuk a kukába, mert már unjuk. Az ajándékba kapott terméket visszacseréljük a boltban, mert van már egy olyanunk, vagy nem jó, vagy nem tetszik, világvégeként éljük meg a sorban állást és bosszankodunk. Ez a legnagyobb gondunk.

Kép innen.

Bele se gondolunk, hogy vannak olyanok nem csak a városunkban, országunkban hanem a világ számos pontján, ahol az ünnepre való készülődés időszaka alatt egyesek éheznek, valakiket üldöznek, mások az életükért menekülnek. Jobb esetben van 2-3 váltásnyi ruhájuk és egy pokrócuk. Ha van munkájuk, akkor abban mind fizikailag, mind lelkileg teljesen kizsákmányolják őket a napi 10-14 órás fizikai munkában, amire rá megy az egészségük, csak azért, hogy mi itt a nyugati világban megvehessük a legújabb szuperkütyüket, mert az a trendi. Nem számít, hogy őserdőket és állatfajokat pusztítanak ki, hogy a mi karácsonyfáink alatt 1-2 órát díszpapírban tündököljenek az ajándékok, ami után az összes papír, aminek az előállítása és a szállítása környezetpusztítással járt, az ajándék kibontása után pár perccel a szemétben landoljon.

Természetesen nagyon jól tudom, hogy nem vehetjük a vállunkra a világ fájdalmát, és azzal, hogy önmagunkat mélabús lelkiállapotba hozzuk, még nem fognak jóllakni, vagy egészségesebb és humánusabb munkahelyen dolgozni a világ másik felén lévő társaink. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nekünk mennyivel jobb dolgunk van, viszont ezzel együtt felelősséggel is tartozunk a környezetért. Legyünk környezettudatosabbak, vásároljunk tudatosan és ne vegyünk meg olyan vackokat, amik előbb-utóbb a kukában, aztán a szeméttelepen kötnek ki, ahol jobb esetben is évszázadokig tart lebomlania a szemétnek.

Kép innen.

Pár nap, és jönnek a nagy téli leárazások, és nagyon sokan rohannak majd a plázákba, hogy 20-30-50%-kal olcsóbban vásárolhassák meg kedvenc márkájú ruháikat. Tolonganak, lökdösődnek, akár 1-1,5 órát is sorban állnak a próbafülkéhez, majd a pénztárhoz. Az eladók dobják a műanyag vagy papírzacskóba a ruhát, amit haza érve a ruhát kivéve belőle dobnak a szemétbe. Ennyi volt, ezért termelték ki a zacskóhoz a nyersanyagot, utaztatták, energiát felhasználva előállították, majd ismét ki tudja hányszor és hány km-t utazva jut el a vásárlóhoz, aki haza érve szinte egyből dobja a kukába. Természetesen vannak olyanok, akik valószínűleg félre teszik a zacskókat de ismerjük be, hogy jópár kevésbé tudatos lány/nő akad, akit nem érdekel, hogy mennyi szemetet termel.

A téli leárazásokat és az azzal járó őrületet azért említettem meg, mert tökéletes esete a fogyasztásra szoktatott embertömegnek. Villognak a piros betűs AKCIÓ szavak, és a reklámokkal manipulált ember már rohan is, és költi a pénzét. Az nem számít, hogy nincs pár számla befizetve, vagy hogy hitelből vásárol, illetve a fiataloknál, hogy esetleg a szüleik meggebednek, hogy a gyerekeinek meglegyen minden elvárható java. Csak a vásárlás számít. Tudom, hogy nem egyszerű nemet mondani, de tanuljuk meg tudatosan irányítani a vásárlási lázunkat. Bevallom, olykor én is nehezen tudom megállni, hogy ne menjek be egy üzletbe, nézelődjek, és esetleg vegyek valamit csak azért, mert cikinek tartom azt, hogy vásárlás nélkül menjek ki az üzletből. Ilyenkor álljunk meg, és pörgessük át magunkban, hogy az éppen kinézett termékből van-e nekünk otthon ilyen, vagy ahhoz hasonló. Ha van, akkor abból még mennyi van, illetve hány darab van. Ne vegyünk meg egy 6. vörös rúzst is, amikor a többit se használjuk mert nem merjük hétköznap használni az erős színt. Vagy ha már van 2-3 hasonló fazonú nadrágunk, szoknyánk, felsőnk vagy ruhánk, akkor is tegyük vissza, hiszen miért kell egy sokadik ugyanolyan, hiszen nem függ tőle az életünk.

Kép innen.

Egy olyan társadalomban, ahol a fogyasztásra nevelnek bennünket nagyon nehéz feleszmélni, és megtanulni nem megvásárolni valamit. Nehezen hisszük el, hogy nem a presztizs tárgyaink definiálnak minket a külsőségekkel, hanem a mások irányába tett cselekedeteink és a viselkedésünk. Akármennyi és akármilyen étel jutott a karácsonyi asztalunkra és bármilyen, illetve bármekkora ajándék is került a fa alá, legyünk hálásak az életnek értük. Sok más embernek annyi se jut. Élvezzük ki a családtagjaink közelségét, és értékeljük őket. Legyünk hálásak, hogy még velünk vannak és élnek.

Lehet, hogy kicsit szentimentálisra sikerült a mai poszt, de ez így most kikívánkozott belőlem.