November 1. a keresztény kultúrában a halottak napja és országonként eltérő lehet a megemlékezés. A közös az, hogy elhunyt szeretteinkre emlékezve vonulunk ki a temetőkbe, tömeg nyomorgunk, drága virágokat veszünk és tömkelegével gyújtjuk a gyertyákat, mintha csak ezen az egy napon lehetne kimenni a sírokhoz és mintha csak ezen a napon gondolhatnánk elhunyt szeretteinkre. Kissé cinikusan írok de értelmetlennek látom ezt a nagy temető-tour rohamot, amikor az év többi 364 napján is megtehetjük ugyanezt, vagyis szeretettel gondolhatunk azokra, akik már nincsenek velünk. Ezeket a sorokat most úgy "vetem papírra", hogy csak idén 2013-ban elvesztettem a számomra egyik legkedvesebb embert, illetve meghalt az egyik cicánk és a papagájom is, akiket szintén nagyon szerettem. Ennyi személyes információ azt hiszem elég is...

Szóval miután hazatérnek az emberek a hosszú és fárasztó temetőtúrákról leülnek megebédelni vagy vacsorázni és kirakják az asztalra a húslevest, rántott húst, kolbászt, párizsit, szalonnát és jóízűen elkezdik falatozni. Eszükbe se jut, hogy akiket esznek ugyanolyan élőlények voltak, mint az elhunyt szeretteik. Ugyanúgy volt idegrendszerük, gerincük, belső szerveik, intelligenciájuk, normális körülmények között társaskapcsolataik lehettek volna, és ami a legfontosabb, érzelmeik és személyiségük volt. Igen, most a szalonnáról és kolbászról írok, ami a legyilkolt sertésekből készül, akiknek intelligenciája ugyanakkora, mint a kutyáknak, akik szeretnek fürdeni és bár az emberek miatt nincs lehetőségük de a tiszta környezetet szeretik.

Kép innen

Ide értem még a tyúkokat is, mind a tojótyúkokat, mind a húsukért kitenyészett és tartott brojler csirkéket, illetve a tojáslobbi miatt pár óráig élő, majd többnyire élve ledarált kis kakasokat. A tyúkoknak is, akik hiearchiában élnek és meg lenne a saját kis napi életritmusuk, óriási sötét ólakba zárják őket pici ketrecekbe, ahol kevesebb, mint egy A/4-es lapnyi helyen vegetálnak többed magukkal. A biológiai ritmusukat mesterségesen felgyorsítják, hogy a havi 1 tojás helyett kettőt termeljenek. A brojlercsirkék pedig fele annyi idő alatt érik el a vágósúlyukat, mint egy "régi hagyományos" csirke. Kb. 40 napos korukban már a vágóhídon kötnek ki, de addig is sötét, ablaktalan ólakban tartják őket, ahol a saját vizeletükben és székletükben fekszenek mert kitakarítani az ólakat nem éri meg, helyette a táppal kapják az antibiotikumokat. A vizeletükben lévő ammónia pedig kimarja a bőrüket, ami miatt nyílt sebekkel vegetálnak tovább. Emellett az állatok nagy része nyomorék, mert sokkal gyorsabban növelik a testtömegüket, mint ahogy a csontozatuk erősödne. Hogy jobban megértsük ez olyan, mintha egy 6 éves gyerek csontozatának  kellene egy felnőtt (60-70 kg) ember testsúlyát cipelnie.

De ott vannak még a tehenek is, akik érzelmileg nagyon ragaszkodnak egymáshoz és az utódaikhoz. A tehenek között megfigyelhető, hogy barátságokat kötnek, érzelmileg ők is kötődnek a csordatársaikhoz. Amikor a tehéntől a tejgazdaságokban rögtön szülés után elveszik a borjat az anya napokig üvölt és sír a kicsi után. Ha édesanyaként olvassa ezt most valaki akkor kérem írja meg, hogy mit érzett volna ha a szülése után azonnal elszakítják a kisbabájától. Milyen érzés lett volna? Hogy tudta volna feldolgozni? Ha a válasz szörnyű, bele sem mer gondolni akkor legközelebb ha tejet vagy tejterméket vesz jusson eszébe, hogy egy anya anyatejéből készült valamit vesz, akitől elszakították a kicsinyét, hogy tejet termeljen az embereknek, akiknek amúgy semmi szüksége sincs élettani szempontból a növekedési hormont tartalmazó nedvre.

Kép innen

Évente kb. 56 milliárd szárazföldi "gazdasági" állatot ölnek le azért, hogy az emberek meg tudják enni a testrészeiket és belsőségeiket. Ez naponta több, mint 15 342 000 állat, ez másodpercenként több, mint 1775 állatot jelent. Ezek becsült adatok és valószínűleg csak a "nyugati" világ igényeit kielégítendő állatáldozatok számát jelöli. Valószínűleg ebben nincsen benne pl. az afrikai törzsek által tartott nyájak vagy levadászott állatok, és valószínűnek tartom, hogy az ázsiai országokban élelmezési célokra leölt ki tudja mennyi kutya és macska, illetve a perui tengerimalacok se. Közben természetesen ott vannak a szintén gerinces halak is, akiknek szintén megmondhatatlanul sok egyedét ölik le nap, mint nap nem beszélve a nyílt és mély vízi halászatról, ahol a hálókba akadt járulékos fogás teszi ki a zsákmány több, mint 80%-át, és akiknek a tetemét darálják be hallisztnek a tápokba..

Egy másik számítás szerint egy vegyes táplálkozású nyugati ember élete során 20 000 (húszezer) állatot öl meg a hús-, tej- és tojásfogyasztásával. Ez rengeteg. Optimistaként most azt veszem, hogy az emberek átlag életkora 70 év, ami kb. — szökőévek plusz napjait most nem számolva — 25 550 napot jelent egy ember életében. Ez azt jelenti, hogy a mai vegyes táplálkozású ember a fogyasztói szokásaival 1,27 naponta öl meg egy másik élőlényt és ebben nincs benne azoknak az áldozatoknak a száma, akiket bőr kabátként, cipőként, kiegészítőként, tárgyként hord és használ, illetve azoknak az áldozatoknak a száma sincs benne, akik amiatt halnak meg mert az ember mindenek felett valónak gondolja magát és gyógyszer-, kozmetika- és élelmiszeripar kísérleti laboratóriumaiban élnek át kínzásokat és halnak meg. Ezek alapján én úgy gondolom, hogy naponta 1, ha nem több, mint 1 élőlény hal meg egy vegyes táplálkozású ember miatt.

Kép innen

Úgy gondolom, hogy irdatlan mennyiségű számadatról lehet szó, amikről valószínűleg soha nem fognak pontos információk napvilágra kerülni, hiszen a különböző laborok titkolóznak és nem adnak ki pontos információkat, illetve nem is teregetik a nagyvilág elé azt, amit csinálnak hiszen az emberek lelkiismerete azért valahol még csak működik és nem vennék meg a labortulajdonos cégek termékeit ha tudnék, hogy mik folynak a zárt ajtók mögött.

Lényegében minden nap halottak napja van mert minden nap érző, intelligens élőlények ezrei halnak meg a nagyüzemi ólakban, vágóhidakon, hálókban és laborokban. Nem beszélve arról, hogy a bolygónkon számítások szerint minden 6. másodpercben éhen hal egy gyermek, mert mi nyugatiak húst akarunk enni és a földeket, a terményeket illetve az ivóvízkészletünk több, mint 70%-t a húsukért tartott gazdasági állatok etetésére, ellátására használjuk el ahelyett, hogy embereket etetnénk gazdag tápanyagtartalmú növényekkel.