Valószínűleg sok olvasónak furcsának és értelmetlennek tűnik a kérdés, hiszen a mazochistákon és a mániákus önvagdosókon kívül senki se okoz magának szándékosan fájdalmat. Azonban én most nem elsősorban a külső sérülésekre gondoltam, hanem a belső, szervezetben okozott problémákra, fennakadásokra és betegségekre. Ebből fakadóan most nem a gombszemű árva bocik, szűk ketrecekbe zsúfolt tojótyúkok és profitorientált nagyipari termelés oldaláról írok arról, hogy miért gondolom a lehető legjobb életmódnak a vegánságot. Ez pedig az egészség, mégpedig az emberi szervezet egészsége.

A mai elfogadott gondolkodásmódban egészségtelennek tartják a hús-, tojás- és tejtermék mentes táplálkozást. A leggyakoribb tévhitek között szerepel a "húst kell enni, mert abban van csak fehérje" vagy az "igyál sok tejet mert abban kalcium van és az pedig kell a csontoknak". Újabban hallottam azt is, hogy zöldségekben, gyümölcsökben nincs (?) vitamin. Nem tudom honnan veszik ezt a képtelenséget. Egy tény igaz, mégpedig hogy kevesebb ásványi és tápanyag található a mai magyar — és valószínűleg a külföldi — termőföldekben, ami az intenzív használatnak, a műtrágyának és a föld nem pihentetésének köszönhető. Ezt a vetésforgó (növényváltásos termesztés) termesztéssel igyekeznek kivédeni, ami egy agrotechnikai eljárás, miszerint bizonyos időközönként ültetnek el egy növényt az adott területen. A növénytermesztők már régen észrevették, hogy egyes növények termésmennyisége ugyanazon a területen való ismételt termesztés esetén csökken, más növényeké viszont nem változik. Azt is tapasztalták, hogy a pillangós virágú növények javítják a talaj termőképességét, az utánuk vetett növény jobban fejlődik, nagyobb termést ad. ... Vetésforgóban a növényeket rendszeres és szakszerű váltásban termesztik. Az önmaguk után való termesztés hatására terméscsökkenést mutató növények csak vetésforgóban termeszthetők. A vetésforgó fogalmán – ebben a tágabb értelmezésben – a termőterület termesztett növényfajokkal való szakszerű hasznosítási rendszerét értjük. (1)

Kép innen.

Dr. Márai Géza a gödöllői Szent István Agrártudományi Egyetem docense végzett vizsgálatokat 1966 és 1990 között arról, hogy az évek során változik-e, és ha igen, akkor mennyivel a zöldségekben és gabonákban lévő vitamin mennyisége. Az eredmény megdöbbentő vitamincsökkenést mutatott. A következő zöldségek vitamin tartalma csökkent bizonyíthatóan: sárgarépa -40%; borsó -50%; káposzta -95%; illetve az ásványi anyag tartalma szerint a búza -50%; árpa -60% és a kukorica -80%. Azonban Márai professzor tökéletesen megfogalmazta azt, amit már sok más kutató és spirituális vezető is, mégpedig, hogy "azzá leszel, amit eszel". Emellett fontos megemlíteni azokat az embereket, akik bár esznek — többnyire félkész, kész ételeket, finomított szénhidrátokat, színezett édes mű italokat — minőségileg mégis éheznek. (2) Érdemes egy, a professzor úrral készült riportot elolvasni itt.

A fentiek ismeretében azonban azt mondom, hogy a növény alapú táplálkozással még mindig jobban jár a szervezetem, ugyanis mint azt lentebb látni fogjuk, a mai húsállatok egészsége még ennyire se jó. Sajnos magyarországi tanulmányokat nem találtam, így nagy mértékben hivatkozom Ruediger Dahlke Békés táplálkozás, Dr. Bruce Lipton Tudat a belső teremtő, A sejtek mágiája és T. Colin Campbell Kína-tanulmány című művekre, amikben sok évnyi kutatás munkája, illetve több, a témába vágó tanulmány eredménye szerepel.

Kezdjük el a tejjel és tejtermékekkel, hiszen úgy tartják, hogy az erős csontokhoz sok tejet kell inni, mert abban van sok kalcium. A tej másodlagos termék, azaz az által tudunk valamit elvenni az állattól, hogy nem öljük meg és később is használható az adott célra. Jelen esetben a tehenek a rengeteg tej termelésére. A tejjel azonban van egy "aprócska" bökkenő, mégpedig hogy MINDEN állatfaj teje ANYAtej, vagyis újszülött csecsemők eledele a megfelelő gyarapodáshoz és növekedéshez. Minden anyatej a maga fajtájának — így az embernek is — való és annál gazdagabb fehérjékben, minél gyorsabban kell az utódoknak fejlődniük. Az emberi szervezet rendelkezik egy úgynevezett IGF-1, azaz "insulin like growth factor 1" (inzulinszerű növekedési hormon) megjelölésű hormonnal. Ennek az a feladata, hogy az egészséges sejtek növekedésének sebességét és a régi, már öreg sejtek eltávolítását szabályozza. Azonban a túl sok állati fehérje fogyasztása — a tej, tejtermékek, hús és tojás — során az IGF-1 elkezdi felgyorsítani a sejtosztódást és megakadályozza az elöregedett, már felesleges sejtek eltávolítását. E kettő jelenség pedig rákhoz vezet. (Kína-tanulmány, 8. fej. 99-101. j.) 

Kép innen.

Tehát a tej csecsemőtáplálék, és mivel speciális növekedési hormont tartalmaz így a sejtgyarapítás és a saját szervezet felépítse a cél, így az elöregedett sejtek lebontása nem fontos. Azonban egy bizonyos kortól kezdve — kb. serdülőkor — már nem a sejtek gyarapodása a fontos, hanem a sejtállomány fenntartása, így előtérbe kerül az elöregedett sejtek eltüntetése is és az IGF-1-nek nem jut több szerep. A felnőtt emberek szervezetében azonban az IGF-1 pusztító szerepet tölt be, hiszen rákra hajlamosító tulajdonságokat ölt, amennyiben újból felgyorsul a sejtképződésünk, és szinte megszűnik az elhasználódott sejtek lebontása. Érdemes még megjegyezni, hogy az emberi csecsemőknek 1,2 %-nyi fehérjét tartalmazó anyatejre és 180 napra van szüksége, hogy megkétszerezze a súlyát. A borjak csontozatának gyors növekedése miatt a tehéntejnek négyszer-ötször annyi kalciumot, valamint sokkal több ásványi anyagot és fehérjét kell tartalmaznia, mint az emberi tejnek, amiben kétszer annyi tejcukor található, mint a tehéntejben, az emberi csecsemők kezdeti agy fejlődése miatt. A tejcukor elősegíti a myelinképződést, ami az idegsejtek védelmét szolgálja. (Békés táplálkozás 1. rész 29-32. o.) Az ember fejlődése során a serdülőkor környékén áll be változás a szervezetben, mégpedig ekkor zárul le a testépítés és a fehérje illetve a zsír a felnőtt életben veszít a jelentőségéből.

Mivel minden tehén teje egyedi a fehérje-összetétele szempontjából, így mindegyiknek a teje másféle fehérjéket tartalmaz, amit a mai modern tejgazdaságokban összekevernek, majd pasztörizálással még denaturálják a fehérjéket is, ami után egy fehérjekoktél jön létre, ami az emberi szervezetnek és immunrendszernek megterhelő. A tej tehát túlterheli az immunrendszert és következésképpen allergiaforrássá teszi a tehéntejet, emellett pedig kedvez az autoimmun betegségek kialakulásának is. Emellett a tehén tejzsírja sokkal magasabb, mint az embernek, mert jóval magasabb arányban tartalmaz telített zsírsavakat, mint az emberi anyatej, és hozzájárul az érelmeszesedéshez is.

Kép innen.

Lényeges még megemlíteni, hogy a tehenek szervezetébe a takarmánnyal együtt egyre több káros anyag kerül, ami pedig a tejbe is átmegy. Ugyanis a szoptató nők szervezethez hasonlóan a tehenek szervezete is a szoptatás időszakát használja arra, hogy kiürítse magából a káros anyagokat a tejen keresztül. (Békés táplálkozás 1. rész 33-34.o.) Jonner és Hansen nevű kutatók már 1991-ben 12 országra kiterjedő vizsgálatukban kimutatták, hogy amelyik országban magasabb a tejfogyasztás, ott annál jellemzőbb az 1-es diabétesz előfordulása, ugyanis a tehéntej fogyasztása öt-hatszorosára növeli az 1-es típusú diabétesz kockázatát. (Békés táplálkozás 1. rész 62.o.) Emellett már kimutatták azt is (1992 Yale Egyetem), hogy a magas állatifehérje-fogyasztás jelentősen növeli a csontritkulás esélyét, ugyanis a szervezet elsavasodik, amit semlegesítenie kell, ehhez azonban kalciumot kell kivonnia a csontokból, növelvén a vizelet útján történő kalciumkiválasztást. Az elsavasodás alapja a többnyire állati fehérjékből álló fehérjedús táplálkozás. Azonban a fokozott növényifehérje-fogyasztás az állati elhagyásával gyakorlatilag megszünteti a csontritkulást. (Békés táplálkozás 1. rész 73-75.o)

Kép innen.

A húsra áttérve: szintén nem sok jóval lehet kecsegtetni a húst evő embereket. Fontos megemlíteni, hogy a boltokba és pultokba kerülő húsáruk nagy része nagyüzemi tartásból származik, és igen elhanyagolható a bio- vagy szabad tartásból származó húskészítmény. A letárgyiasult húsok, kolbászok, szalonnák és húsos krémek valaha érző, gondolkodó, külön egyéniséggel rendelkező, nem nagyüzemi kereteken belül családban élő és társas kapcsolatokat fenntartó élőlények voltak. Ezt amiatt fontos tudatosítani, mert az élő szervezet reagál és védekezik az őt ért traumák ellen, azaz a vágásra nevelt állatok mind lelkileg, mind testileg betegek. Úgy tenyésztették ki őket, hogy minél rövidebb idő alatt a lehető legtöbb húst növesszék magukra, hogy megérje őket a legnagyobb profittal feldolgozni. Az nem érdekli az embereket, hogy azok a szerencsétlen állatok megnyomorodnak a saját súlyuktól, hiszen a csontjaik nem képesek olyan ütemben erősödni, ahogy az állat súlyt gyarapít.

Kép innen.

Mivel az állatgyárak tulajdonosainak azaz az érdeke, hogy minél kisebb területen minél több állatot növesszen, így az állatokat természetellenesen kis helyre zsúfolják, ahol egyes esetekben meg sem tudnak fordulni. A zsúfoltságtól és a mesterségesen homályos vagy sötét helységekben az állatok stresszessé válnak, és mivel a tenyésztés során az ellenálló képességük is csökkent, könnyebben kapnak el fertőzéseket, vírusokat. Ezt kiküszöbölendően az állatok a takarmánnyal(?) együtt antibiotikumot is kapnak, hogy vegetálva kibírják a vágóhídig és ne dögként kerüljenek be csontlisztnek a takarmányba. Ez ugyanis veszteség az üzelkedőknek. Az antibiotikum beépül az állatok húsába és bizony benne is marad, amikor a lelkes fogyasztó ember megeszi. Ezáltal az emberek önként és dalolva mérgezik saját magukat. Ennek az az egyik hátulütője, hogy bizonyos kórokozók már az istállókban ellenállóak és erősebben lesznek az ellenszerrel, azaz az antibiotikummal szemben és az emberi szervezet egy megbetegedés esetén sokkal kisebb eséllyel és lassabban gyógyul fel. Statisztikák szerint egy átlag nyugati ember 20 000 állat haláláért felelős, ennyit eszik meg élete során. Gondoljuk csak el, hogy ezzel mekkora mennyiségű méreganyagot viszünk be a szervezetünkbe és akkor még csak ettünk. Még szó sincs a naponta használt vegyszer kozmetikumokról, takarítószerekről és egyéb környezeti hatásokról.

Mindezek mellett visszatérve magára a húsra, illetve az állati fehérékre. Az állati fehérjék egyik tulajdonsága az, hogy a D-vitaminnak az aktív alakját, a kalcitrolt gátolja a szervezet elsavasodása által. A kalcitriol nagy mennyiségű. rendszeres kalciumfelvétellel is gátolható, azaz a tejtermékekkel. (Békés táplálkozás 1. rész 23.o.) A magas vérkoleszterin az állati táplálék velejárója, amely a táplálék zsírtartalmát is jelentősen növeli. A vérkoleszterin és a rák közötti kapcsolathoz hasonló összefüggés mutatkozott  a zsírbevitel és a rák között. (Békés táplálkozás 1. rész 41.o.) Az energiadús, zsírban gazdag táplálék sok hússal és kevés zöldséggel az összes rákbetegség mintegy harmadával áll összefüggésben. (Ärzte Zeitung 1999. nov. 26. Studien belegen Einfluss der Kost auf Tumorgenese)

Kép innen.

Az állati termékek, különösen a hús, a felvágottak és a hal, sok arachindonsavat tartalmaznak, amelynek bomlástermékei közé tartozik a prosztaglandin és a leokutrién. A prostraglandinok fájdalmat közvetítenek. Minél több arachindonsavat tartalmaz a táplálék, annál több gyulladásos anyag termelődhet. (Békés táplálkozás 1. rész 59.o.) Fertőzés és allergia esetén a kórokozók és allergének külső fehérjeszerkezetei jelentenek mintát, autoimmun betegségeknél azonban a test saját fehérjeszerkezetei. Mivel minden határoló felületünk fehérjemolekulákból áll, a megjelenési formák meglehetősen sokfélék. Minél több fehérjét fogyasztunk, annál nagyobb a veszély, hogy az immunrendszer saját fehérjestruktúráikat összetéveszti az idegenekkel. (Békés táplálkozás 1. rész 61.o.)

Antioxidánsok szinte kizárólag csak a növényekben fordulnak elő – állatokban csupán nyomokban találhatóak meg, amelyek szintén a megevett növényekből jutnak hozzá. A fotoszintézis során a növények anyaggá változtatják a nap energiáját az atomjaikban lévő elektronok átalakulása révén. A növényekkel ellentétben sem az emberekben, sem az állatokban nincsenek antioxidánsok, amelyek megvédenének a szabad gyökök okozta sejtkárosodástól.  (Békés táplálkozás 1. rész 88-89.o.)

Bár nem gondolunk bele, de a vegyes táplálkozású emberek főként állott húst esznek. Lényegében dögevőként élik mindennapjaikat, mivel az egészen friss emlőshús nem is volna ehető a hullamerevség miatt, ami a halál után elég hamar beáll. A hús akkor lesz puha, amikor az előrehaladott autoitikus bomlás során az izomszövet aktin-miozin filamentumainak hullamerevsége felengedett. Tehát az emberek mindig bomlásban lévő húst, azaz dögöt esznek. (Békés táplálkozás 1. rész. 118.o.)

Kép innen.

Minden sejt egyfajta tudatfejlődésen megy keresztül, így a sejtek emlékezetébe elraktározódik az a sok borzalom, amelyet az állatok a tömegtartásban és a vágóhidakon átélnek. (Békés táplálkozás 1. rész 112.o.) Az a félelem, amelyet a tömegesen tartott és vágott állatok húsával együtt az emberek magukhoz vesznek, bizonyos hormonokban és ingerületátvivő anyagokban válnak kézzelfoghatóvá. Ezeket a húsokat pedig az emberek önként és dalolva eszik meg, nem is gondolva arra, hogy milyen és mennyi mérget visznek be a szervezetükbe.

A sejtek idegközpontja a sejtmembrán, ami minden élő sejtben megtalálható. Valamennyi sejthártya ugyanazzal az alapvető, háromrétegű szerkezettel rendelkezik. A sejt táplálkozik, emészt, lélegzik, eltávolítja a fölösleges salakanyagot, sőt még idegi reakciókat is tanúsít. Az egyetlen szervezett struktúrájuk a sejthártya, amely valószínűleg az életműködéseiket összehangoló "agy". (Tudat a belső teremtő 3. fej.75-76.o.) A sejtekről ezt az információt azért osztottam meg, hogy láthassuk, hogy a sejtek képében valamennyire intelligens mini életekkel lehet számolni, amik emlékeznek az "életük" során kapott ingerekre, amik a nagyüzemi gazdaságokban tartott állatok sejtjeinek esetében főleg félelem, fájdalom és depresszió, amit aztán az ember a saját szervezetébe visz és épít be.

Kissé talán hosszúra sikerült a poszt, pedig egyáltalán nincs még vége. Szerettem volna a lehető legjobban az emberi egészség oldaláról bemutatni az állati termékek  fogyasztásának hatásait, viszont úgy, hogy nem írtam a nagyüzemi állattartásról, kissé hiányérzetem van. Ezt valószínűleg pótolni fogom később, egy hasonlóan hosszú és tényeket leíró poszttal.

Őszintén remélem, hogy aki vegyes táplálkozású és elolvasta az írásom elgondolkodik ezeken a dolgokon a saját és szerettei egészsége miatt.