2013. augusztus 23.-án Budapesten az Erzsébet téren, a rabszolga-kereskedelem és annak eltörléséről való megemlékezés világnapján tartották meg szerte a világ nagyvárosaiban vegán állatvédők a demonstrációjukat. A cél halhatatlanná tenni a már rég leölt izraeli tejfarmon született borjút, akinek csak egy száma volt, a 269 és sorstársait felszabadítani, illetve felhívni az emberek figyelmét az erőszakmentes és fajizmus nélküli életmódra.

Maga a mozgalom 2012. október 2.-án, a háztáji állatok világnapján indult el Tel-Aviv városának Rabin teréről, ahol izraeli aktivisták szolidaritásukat fejezték ki a többi faj felé, akiket az emberiség megnyomorít és kihasznál. A megmozdulás célja a társadalom szemének felnyitása volt, illetve feltették a kérdést, hogy miért hunyják be a szemüket és fogják be a fülüket az emberek a legális és kegyetlen állatkínzások előtt. Az aktivisták forró acéllal billogozták magukra 269-es számot, mindenféle érzéstelenítés, fertőtlenítés és fájdalomcsillapítás nélkül. Úgy, ahogy nap mint nap égetnek meg világszerte rezzenéstelen arccal megszámlálhatatlanul sok élőlényt.

A magyar demonstráción a szervezők két lehetőséget biztosítottak az önkéntes aktivistáknak, hogy megörökíthessék magukon az erőszakmentes és fajizmus nélküli életmód jelképét. Az egyik variáció szerint vegán tintával tetováltathatták magukra a vegan feliratot két tetováló művész segítségével. A másik pedig maga a billogozás volt, amihez meg is kapták a magyar szervezők az alkalmas acélszerszámot.

20-30 perces késéssel, de elkezdődött a performansz. Az önkéntesek fekete alsóneműre vetkőzve, vastag lánccal a nyakukban, 269-es feliratú fülbilétával a fülükben vártak arra, hogy az „ember” a szűk és zsúfolt ketrecbe terelje őket. Egyesével, türelmetlenül, mit sem törődve azzal, hogy a láncra vert esélytelenül tiltakozott.

Miután mindenkit betereltek a ketrecbe  —  sajnos a fényviszonyok miatt alig látható — filmet vetítettek le arról, hogy világszerte hogy bánnak az állatokkal a vágóhidakon. Megrázó de a valós tényeket mutató videó volt, ami világossá tette az emberek számára, hogy a hús nem a húsfán terem és egyáltalán nem erőszakmentes ételről van szó. A film végén a vegán életmódról fennálló tévhitek elosztásáról beszélt az egyik aktivista, aki már több éve olvassa a külföldi irodalmat és nem rég jelent meg klaviatúrájából Az állatvédők könyve című mű.

Ezután következett volna a billogozás, melyet az aktivisták közül többen önként vállaltak, hogy megmutassák szolidaritásukat a kihasznált állatoknak illetve, hogy felhívják az emberek figyelmét az ő keresletük és támogatásuk miatt lévő brutális bánásmódra és kínzásra. Azonban az égetés sajnos elmaradt. A magyar jogszabályok tiltják, hogy közterületen, a megégetést önként vállaló és annak minden súlyával, fájdalmával tisztában lévő emberek megbillogoztassák magukat. A magyar hatóság ezt komolyan is vette, ugyanis rengeteg rendőrt állítottak a demonstráció helyszíne köré. Tehát az erőszakmentes életre figyelmet felhívó ember csak illegálisan teheti azt meg, amit szerte a világon — Magyarországon is — nap, mint nap végeznek el állatok ezrein akaratuk ellenére. Valljuk be, hogy ez kissé morbidan ironikus.

Azonban egy valaki — egy vékony és csinos fiatal nő — elég elszánt volt ahhoz, hogy szembeköpje a hatóságokat és saját magát billogozta meg. Bátor, elszánt és legfőképpen a végsőkig elkötelezett 269 mellett.