Közeleg a karácsony és az év vége, azonban vannak, akik már most elkezdenek gondolkodni azon, hogy hol töltsék majd a nyári szabadságukat. A hely kiválasztásánál érdemes tisztában lennünk a látogatásunk idejére eső helyi szokásokkal és ünnepekkel, így kellemetlen élménytől menthetjük meg magunkat.
Éppen ezért is esedékes beszélni a spanyol hagyományok közül a bikaviadalok és futtatások hátteréről, hiszen a spanyol terület sokak számára vonzó úti cél. A mostani interjúmban Barbarát kérdeztem, aki 18 évig élt Spanyolországban, amiből 8 évet Andalúziában, 10 évet pedig Barcelonában töltött, így behatóan ismeri a kulturális hátteret. A '90–es években őt is becsalták egy arénába ahol az első bika tortúrájánál inkább kiment és egy életre maga mögött hagyta az ilyesfajta intézményeket, mert véresnek, visszataszítónak és teljesen értelmetlennek találta a bikaviadalokat. Ezután csatlakozott a helyi állatvédő aktivistákhoz, majd miután haza költözött itthon is folytatta az aktivizmust. A barcelónai párjával ketten együtt szerkesztik A Spanyol Bika nevű Facebook oldalt.
Mi vagy ki az a Spanyol Bika? Miért jött létre a Facebook oldal, illetve miért tartottad fontosnak, hogy magyar nyelven indíts oldalt a spanyolországi bikákért?
Az oldal akkor jött létre, amikor a 2015. szeptember 26-ai nagyszabású 269Life demonstráción elvállaltam, hogy tartok egy 5 perces előadást a bikaviadalokról. Nagy lelkesedéssel álltam a feladathoz, hiszen itthon oly keveset tudunk erről a véres tradícióról. Aztán rádöbbentem, hogy az 5 perc iszonyúan kevés, főleg, ha szeretném felvázolni – még ha csak részben is – a spanyol bikák és egyéb állatok helyzetét. Látva az előadásom hallatán a ledöbbent publikumot másnap átneveztem egy már meglévő és több száz követővel rendelkező oldalt A Spanyol Bikára (Facebook oldal itt elérhető). Az előadás közben és után is ott zakatolt bennem folyamatosan, hogy „úristen, ha tényleg elmondhatnám mindazt amit tudok erről a témáról...” Az oldal azóta szépen elkezdett bővülni és albumokba rendszerezve érintjük a különféle témákat. A látogatottságát látva, ami a név megváltoztatása óta folyamatosan emelkedik van is rá igény. Hamarosan már teljes lesz a Bikaviadalok című album is, készülőben van a Bikafuttatások és más fajú állatok tortúrája egyéb ünnepeken. Azt tudni kell, hogy kevés olyan ünnep van Spanyolországban, amiben ne vennének részt az állatok, pontosabban kevés az állatkínzás nélküli ünnepély.
Az oldalt a párommal együtt – aki barcelonai – szerkesztjük. Én írom a szöveget, ő pedig a képeket, videókat és híreket kutatja fel. Mindketten vegán állatvédő aktivisták vagyunk, hiszen milyen állatvédő az, aki az egyiket védi, a másikat meg kihasználja.
Van benned valamiféle küldetéstudat a bikák életének megmentésére?
Nem több, mint bármely más állat élete iránt. Azért foglalkozom mélyebben ezzel a témával, mert részleteiben ismerem a helyzetet, emellett folyamatosan kapcsolatban vagyok a spanyol aktivistákkal is. Éppen ezért napra kész vagyok a témában. A spanyol bikák helyzete a magyar állatvédelemben eddig egy hézag volt és ezt szeretnénk kitölteni az oldalon található információk segítségével.
GALÉRIA – Viadal lépésről lépésre
A galéria képei és szövegleírásai A Spanyol Bika Facebook oldalról származnak
Spanyolországban hagyomány a bikafuttatás és a bikaviadal. Pontosan mi velük a probléma?
A legalapvetőbb probléma természetesen maga az állatkínzás és az állatok használata. A tradíció pedig attól, hogy valamit annak nevezünk még nem jelenti azt, hogy az egyben jó dolog is. Sok ocsmány hagyománnyal számolt már fel az emberiség és egyszer eljön az a pillanat, amikor ezeknek is vége lesz. Minden jel erre mutat. Ami viszont tényleg elképesztő és amit itthon nem igazán hallani, hogy ez csak az egyik kifogása ezeknek a véres fiesztáknak a fenntartására, ugyanis ezekre a gyilkosságokra használják a „művészet” és a „kultúra” szavakat is. Pontosan ezért az utóbbi években bevált szokás Spanyolországban, hogy az antitaurin állatvédők az arénák kapujánál olvasgatnak, miközben bent folyik a vérontás a „tradíció”, a „kultúra” és a „művészet” nevében. Egész családok vonulnak ki az arénák elé és békésen üldögélnek, esetleg egy transzparenst támasztanak ki maguk mellé. A transzparensek sok esetben angolul vannak, hogy a turisták is megértsék a tiltakozás okát. Ennek köszönhetően már a turisták is egyre kevésbé dőlnek be.
Magyarként mi közünk van a spanyolok tradíciójához?
Jóérzésű emberként ugyanannyi közünk van hozzá, mint a kínai kutyahúsiparhoz, a delfinmészárlásokhoz, egy utcára dobott nehéz sorsú kutya, cica életéhez vagy halálához, a Serengeti autópálya megakadályozásához, illetve bármely más állat szenvedéséhez a világ bármely táján. Magyarként, európaiként, de legfőképp emberként pedig egyértelműen ugyanúgy a mi szégyenünk is ez az elavult szokás, mint ahogy a spanyoloké is. Ha még azt is hozzátesszük, hogy nagyon nagy részben a turizmus tartja fenn ezeket a szokásokat, akkor az összefüggés egyértelművé válik. Csak egy példa a pamplonai San Fermines nevezetű ünnep, ami az egyik legnépszerűbb bikafuttatás. Az eseményen résztvevők 90%-a nem helyi, és abból a kb. 80%-uk nem spanyol. Tehát akármennyire is akarnánk szépíteni ez minden, de nem spanyol ünnep. Ezért fontos, hogy mindenki tudjon arról, hogy mi folyik ott, hogy még csak véletlenül se keveredjen bele!
Az említett „szórakozási formán” kívül van még a spanyol hagyományban bikakínzás?
Bizony van és nem is kevés. Nem csak bikakínzás van, ugyanis Spanyolországban az állatkínzás brutális méreteket ölt, szinte alig van olyan ünnep, amin ne ez lenne a fő attrakció. Malacok, csacsik, lovak, szárnyasok (főleg ludak és kacsák), kecskék és lovak is áldozatul esnek a spanyol "ünnepeknek". Később ezekre is bővebben ki fogunk térni A Spanyol Bika nevű oldalon, mert elképesztő mi folyik ott egyes ünnepeken. A bikák esetében: lekötik, meggyújtják, dárdákkal lövik őket, tengerbe ugratják, órákon át kergetik az utcákon, mezőkön, kikötőkben. Szerencsére egyre kevesebben látogatják ezeket az eseményeket is és a közvélemény egyre keményebben ítéli és utasítja el ezeket az ámokfutásokat. Ennek köszönhetően az utóbbi évtizedben egyre inkább ritkultak az ilyesfajta szórakozási formák, azonban még csak a változás elején járunk.
GALÉRIA
Ezek az „ünnepek” a középkorra vezethetők vissza, amikor az emberiség döntő hányada írástudatlan volt, amikor a fürdőzés és a tisztálkodás bűnnek számított, a boszorkányoknak és eretnekeknek kikiáltott embereket pedig máglyán égettek el mindenki szeme láttára, amikor még úgy gondoltuk, hogy a Föld lapos és a világmindenség körülöttünk forog. Azonban a hightech XXI. században járunk, ideje lenne már legalább egy kicsit fejlődni!
A ma ismert viadalbikát az Ibériai félszigeten őshonos faj egyedeiből kezdték el kiválasztani és kimondottan erre a célra tenyészteni – jelenlegi adatok szerint – a XV-XVI. században Valladolid területein. De régi krónikák szerint egészen a X-XI. századig kéne visszatekintenünk, ugyanis hosszú évszázadokon át a férfiasság és a bátorság jelképének tekintették ezeket az eseményeket.
Manipulálják a bikák fizikai állóképességét?
Bizony manipulálják, de még hogy! Olyan brutális kínzáson mennek át ezek a szegény állatok a viadalok és futtatások előtt, alatt és után, hogy azt a legszadistább álmainkban sem gondolnánk. Napokig étlen-szomjan tartják, hashajtózzák, ütik-verik, drogozzák az állatokat, illetve szemükbe vazelint kennek, hogy az addig sötétben tartott bika az erős fénytől és a síkosítótól a lehető legkevesebbet lásson. Már csak az utazás következtében az állatoknak akár 40-50 kg súlyveszteségük is lehet.
Mennyi idősek a bikák? Hol születnek és miként tartják őket?
Az állatok kora változó, tulajdonképpen az adott „ünnep” elvárásaihoz igazodik. Bikaviadal ugyanis többféle van, ezeknek külön nevei vannak. A nagy viadalokon teljesen kifejlett 5-6 éves példányokat lehet látni, de vannak olyan típusú viadalok, amiken 3-4 éves fiatal bikákat kínoznak. Engem mégis a borjú viadalok akasztanak ki a leginkább, ahol 6 hónapostól maximum 2 éves korú bikagyerekeken szórakoznak. Olyan kicsik, hogy még a szarvuk sem fejlődött ki. Tulajdonképpen még babák, akiknek az anyjuk mellett lenne a helyük és a mezőn kéne ugrándozniuk. Őket használják például a viadaliskolákban is, ugyanis sajnos ilyen is létezik. Illetve vannak olyan "ünnepek", ahol a borjúviadal a fő attrakció. A fiatal egyedek pedig ugyanazon a tortúrán esnek át a viadalok előtt, mint felnőtt társaik.
A tartásuk valamivel kielégítőbb, mint a tejiparban használt teheneké, a hús-, és tojásiparban, vagy a szőrmefarmokon tartott „haszonállatoké”, de teljesen mindegy hogyan tartják őket, ha a szórakozás középpontjában a kínzásuk és meggyilkolásuk a cél. Még ha a legeslegjobb bánásmódban részesülnének is, akkor is elfogadhatatlan és etikátlan az, amit velük művelnek.
Mekkora a spanyol állampolgárok között a támogatottsága ezeknek az eseményeknek és honnan van a financiális alap? Magáncégek vagy esetleg állami cég áll az arénák fenntartása mögött?
Ez egy elég fogas kérdés, ugyanis nagyon összetett ez a téma. A spanyolok zöme – kb. a 85% – már kimondottan ellenzi, ugyanis az utóbbi 10-15 évben egyre üresebbek az arénák lelátói és egyre nagyobb a tüntető tömeg az arénák bejáratánál. Azonban a politikai, arisztokrata és üzleti réteg még mindig pártolja, ugyanis anyagi hasznot akar termelni. Az antitaurin mozgalomban „tauromaffiának” hívják ezt a csoportot. Hihetetlen mennyiségű közpénzek vándorolnak zsebről zsebre a bikás ünnepek fenntartására. Ezt rendszerint a tenyészetek támogatására és a viadalarénák fenntartására fordítják. Azonban a közelmúltban 2016–os évi 153 millió eurós Eu–s támogatás megvonását szavazta meg az Európai Parlament , (erről szóló cikk itt, itt és itt) ami valószínűleg anyagilag érzékenyen érinti majd a viadalpártiakat. Szintén 2015-ben, a spanyol önkormányzati választásokon sok helyen olyan személyek nyertek, akik szintén ellenzik a barbár hagyományokat, így a mozgalom szempontjából a 2015–ös év pozitív mérleggel zárul és remélhetőleg hasonlóan alakul majd 2016 is.
GALÉRIA - Tiltakozó demonstrációk
Arra vonatkozólag vannak adatok, hogy évente mennyit hoz a fenntartóknak ez az ipar és mennyi az összköltségük?
Sajnos itt azt kell hogy mondjam, hogy teljes a káosz. A tauromaffia tagjai előszeretettel hazudnak. A számok már önmagukban ellentmondásosak mert például az utolsó 8 évben a bikaviadalok száma 51,1%-kal esett vissza, és ennek ellenére állítólag 27,4%-kal több új munkahelyet teremtettek. A reklámot „ingyen” kapják a köztévén keresztül, egyes ünnepeket élő adásban „élvezhetik” az adófizetők pénzéből. Nemzeti Kulturális Örökség címén segélyezik őket államilag, megyeileg, önkormányzatilag és egészen eddig EU-s szinten is anyagi támogatást kaptak. Ők maguk is elismerik, hogy veszteséges az iparág, miközben olyan adatokra támaszkodnak a fieszta fenntartására, mint a gazdasági érdek és munkahely teremtés. Az adócsalás is mindennapos ezekben a körökben. Egy dolog biztos, mégpedig hogy az arénák üresek. Míg 2007-ben 3651 bikaviadalt tartottak, addig 2014-ben ez a szám már csak 1868 volt. Ennek ellenére míg 2007-ben összesen 564 millió eurós (állami és EU-s) támogatást kapott a viadalvilág, addig 2014-ben a 129,6 millió eurós EU-s támogatás mellett, több mint 500 millió eurós állami és önkormányzati támogatást zsebeltek be a tauromaffia tagjai. Hogy mennyi a bevételük vagy a nyereségük? Ez nagyban attól függ ki kérdez kit. De valószínűleg a támogatások nélkül már alig létezne.
GALÉRIA – Üres arénák
Egész Spanyolországban meg vannak még ezek a véres hagyományok vagy esetleg vannak olyan területek, ahol már betiltották ezeket?
Három olyan hely van jelenleg, ahol már nem tartanak bikaviadalokat. A Kanári–szigeteken 1991 óta, ugyanis ott rengeteg a külföldi rezidens (főleg németek) és senki nem ment bikaviadalra, így szép csendben megszüntették azt. Katalóniában 2010-ben szavazta meg a katalán parlament a viadalok betiltását. Nagy politikai perpatvar volt a dologból, mert a spanyolok ezt a katalánok függetlenségi törekedéseként számolták el. Ez részben sajnos nagyon is igaz, hiszen a „correbous” nevezetű ünnepet továbbra is tartják a katalánok, ez pedig nem más, mint egy égö szarvú bika futtatása. Sok településen még mindig megtartják.
Az utolsó ilyen hely pedig a Baleár–szigetek, ahol idén 2015-ben tiltották be a bikás ünnepeket és mindent más hozzá kapcsolódó tevékenységet. Emellett egyre több város és település nyilvánítja magát antitaurinnak. Vitoriában például idén szeptemberben szavazták meg, hogy nem csak hogy nem finanszíroznak önkormányzati pénzből semmilyen ünnepet, amin állatkínzás történik, hanem közterületeken sem adnak ki engedélyt az efféle események megrendezésére. Toledo megyében egy településen szintén idén a 18 ezer eurós éves keretet, amit eddig bikás szórakozásra költöttek a védőszentjük ünnepén ingyenes tankönyvekre és iskolai eszközökre költötte az önkormányzat. Azóta több település is követte a példájukat.
Melyik társadalmi réteg látogatja leginkább ezeket a véres hagyományokat?
Lényegében politikusok, arisztokraták, befolyásos üzletemberek és a hozzájuk kapcsolódó körök, továbbá az a néhány szadista, aki tényleg élvezi a vér szagát. Az is tudott, hogy sok üzletembernek jó lehetőség nyílik arra, hogy bekerüljön a befolyásosabb körökbe. Bevett szokás a gyanútlan turisták berángatása az arénába ingyen jeggyel, ez azonban már egyre kevésbé hatásos hála a sok-sok információnak, ami most már rengeteg nyelven elérhető. Alig 6-7 éve még teljesen normális volt sírdogáló külföldieket látni, ahogy hevesen elhagyják az arénát már a műsor első 5-10 percében. Kint rendszerint antitaurin aktivisták vigasztalták őket. Elég groteszk helyzet.
ARÉNÁBAN TILTAKOZÓ ANTITAURIN AKTIVISTÁK
Naponta, illetve évente hány bikát gyilkolnak le? Mit csinálnak utána a holttestekkel? Az áldozatok sokáig agonizálnak vagy rögtön meghalnak?
Sajnos itt sincsenek pontos adatok, mert a bikaviadalok mellett annyi különféle bikafuttatás van és éppen ezért csak hozzávetőleges számot tudok mondani, ez pedig évente kb. 60 ezer egyed lehet. De ezek csak a bikák. Ne feledkezhetünk meg a lovakról és egyéb áldozatokról sem. Az biztos, hogy egy viadaldélutánon 6 állat leli halálát. A futtatások esetében általában nem nyilvános a kivégzés, kivéve, ha a futtatott bikákat délután az arénában is használják.
Az állatok sajnos nagyon sokáig agonizálnak. Elvileg egy, a lapockái közötti gyors szúrással szíven kéne szúrni, ami belső vérzést okoz és viszonylag gyorsan végez vele. Ez sajnos nagyon ritkán sikerül és akár 4-5 próbálkozás is szokott kelleni, miközben az állat tüdőjét szurkálják darabokra. Szóval a bika tulajdonképpen a saját vérében fuldoklik. Rendszerint ha a torreádor „jól tette a dolgát”, akkor az aréna elnökeinek döntése alapján egy vagy két fület kap jutalomként, ha nagyon tetszett, a bika farkát is megkapja. Ezeket a testrészeket már a kulisszák mögött vágják le. Az állatok olyankor rendszerint még élnek., sőt sokszor még akkor is tudatuknál vannak, amikor elkezdik őket feldolgozni.
GALÉRIA – Agonizálás
A bikák milyen tulajdonságokkal bírnak normális tartási körülmények között? Ösztönlények vagy személyiségek?
Ezek az állatok alapvetően békés növényevő szarvasmarhák. Támadni csak akkor támadnak, ha veszély fenyegeti őket vagy a csordájukat. Inkább menekülnek, a viadalokon is kétségbeesetten a kiutat keresik. Személyiséggel rendelkeznek, mint minden érző élőlény, amit persze a tauromaffia semmibe vesz. Ragaszkodnak a társaikhoz, barátságokat kötnek a csordán belül és komplett szociális életük van. A gazdájukhoz is erősen tudnak kötődni. Az ember szíve megszakad, amikor egy viadalon vagy futtatáson a szegény állat felismeri a gazdáját és hozzá rohan menedékért, amit persze nem kap meg. Nem akarok belegondolni, mit érezhet akkor...
Van esetleg aréna elől mentett bikák számára fenntartott menedékhely?
Konkrétan viadalbikáknak fenntartott menedékről nem tudunk se Spanyolországban, se más bikaviadaloztató országban. De a spanyoloknál létező 5-6 sanctuaryban mindegyikben van mentett bika.
Spanyolország mellett más országokban is jelen van a bikaviadal vagy futtatás?
Igen, sajnos Spanyolország nem az egyetlen hely. Európában még Franciaországban és Portugáliában vannak bikaviadalok, Amerikában pedig Argentína, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, USA (jellemzően portugál viadalokat tartanak), Mexico és Peru „büszkélkedhet” még ezekkel az ünnepekkel.
Köszönöm Barbarának az interjút és remélem, hogy a cikk elolvasása után senkinek sem jut eszébe olyan "ünnepre" vagy eseményre menni, amelyen élőlényeket kínoznak és gyilkolnak meg.
Ha tetszett a poszt és érdekelnek a veganizmussal kapcsolatos témák, akkor kövess Facebookon , Instagramon és YouTube-on is!
