Feltűnésmentesen átcsusszantunk az áprilisba és már javában tombol a naptár szerint a tavasz és ezzel együtt egyre több diétás, fogyókúrás, léböjtös, szuperhiper fogyasztómódszeres reklám jelenik meg és lep el minket. Sportosnak, fittnek, szálkásnak lenni trendi, bújjon el, aki nem a trendnek megfelelő izmokkal és alkattal rendelkezik. Észre sem veszik az emberek, hogy mennyire manipulálva vannak, illetve hogy saját maguknak teremtik meg az elérhetetlen testképeket. Félre ne értse senki, nem a sporttal, a mozgással és a kiegyensúlyozott étrenddel van bajom, hanem a marketingesek által kreált mű testképekkel.
Testalkatom szerint én a teltkarcsú, homokóra alkatú típusba tartozom. Kb. 12 éves koromban szóltak rám a szüleim, hogy figyeljek oda mennyit eszek mert csúnyán elhízhatok... Tehát nem a szálkás testalkatú gyerekek csoportját erősítettem annak ellenére hogy heti 2-3 tesi óra mellett rendszeresen sportoltam. Elég korán, már 4 éves koromban elvittek mozogni a szüleim, akkor művészi tornára, 5 évesen jazz ballettra, 6 évesen úszni, majd jött pár év szünet után 10 éves korom körül kezdtem el kosárlabdázni, aminek eredményeként tagja voltam az iskola kosárcsapatának. 14 évesen kezdtem el karatézni, amit 5 évig csináltam. Sajnos nekem nem ment az egyetem mellett az edzésre járás, mert fontosabbak voltak az óráim és az azokra való készülés. Az egyetem utolsó éveiben kezdtem újra rendszeresen mozogni, vagyis inkább heti egyszer eljártunk a barátnőimmel falat mászni (boulderezni) és mellette futottam, erősítettem.
Mindezek ellenére sohase lettem szálkás testű, kocka hasú, hosszú combú. Sokáig szerettem volna szép hosszú combokat de kellett egy kis idő, amíg megértettem, hogy az én testi adottságaimmal olyan soha nem lesz. Fogyókúrázni utoljára 18 évesen fogyóztam, akkor a hírhedt 90 napos diétát csináltunk majdnem végig a nővéremmel. Nekünk csak 86 nap sikerült a 90-ből. Konkrétan elsírtam magam, amikor végre megint rendes ételt ehettem, illetve a diéta befejezése után pár héttel hamar a háromszorosát szedtem fel annak, mint amennyit leadtam. Ekkor felülről súroltam a 70 kilogrammot.
Bár nagyon vacakul éreztem magam de azóta se voltam és vagyok hajlandó fogyókúrázni. Visszafogytam 62-64 kilóra és nagyjából tartottam is évekig ezt a súlyt. Azonban tavaly év elején vegán lettem és akaratomon és szándékomon kívül elkezdtem fogyni. Havonta masszívan kb, 1 kiló ment le rólam. Most 55-56 kilót nyomok, ami számomra az álom testsúly volt és amit semmilyen önsanyargató csodadiétával nem értem volna el.
Elfogadtam a testalkatom, elfogadtam a testem, szeretem a testem és táplálom a szervezetem. A finomított cukor fogyasztását igyekeztem minimalizálni, jobbára csak hétvégén fogyasztok 2-3 kávéskanál cukrot, hét közben nyírfacukrot használok a reggeli kávémba. A napi kávé adagot lecsökkentettem egyre és tudatosan odafigyelek erre, hogy ne kezdjen kalandozó hadjáratba az elmém, ha koffeint lát. Elkezdtem használni a különféle növényi szirupokat, amiknek az íze intenzív és édes. Igyekszem odafigyelni, hogy mindig egyek nyers zöldséget vagy gyümölcsöt, hiszen a nyers növények megemésztése terheli legkevésbé a gyomrot, mindemellett enzimeket és vitaminokat tartalmaznak, míg a hőkezelt, főzött, sütött ételekből ezek elvesznek.
Folyamatosan próbálok ki új recepteket és növényeket is. Korábban eszembe se jutott volna nyersen megenni a karfiolt, brokkolit, cukkinit vagy a kínai kelt megkóstolni. Valamiért idegenkedem a salátaféléktől, pedig mind finom és ízletes. Folyamatosan lépem át a komfort zónámat, pedig néha nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet valamit megkóstolni mert rögzült előítéleteim vannak.
Nem stresszelek a kalóriákon, nem számolgatom, hogy egy szelet vegán süti vagy édesség mennyi edzésbe fog kerülni hanem csak jóízűen megeszem időponttól függetlenül. Reggel, napközben vagy éjszaka. Ha édeset kívánok édeset eszem és boldog vagyok, mert nincsenek korlátozó hiedelmeim, hogy ettől 3 kilót rögtön hízok vagy nem kezdek bele az idegesítő mazochista mártírkodásba, hogy jaj de jó lenne enni de nem lehet a diéta/fogyó miatt.
Kiegyensúlyozott a táplálkozásom, nincs fehérje túladagolásom, igyekszem a műkaják kerülésére, ezáltal nem kell a szervezetemnek a méreganyagokat a zsírsejtjeimmel körülzárnia és elraktároznia, hogy ne jusson a mű kajával vagy hússal bevitt méreganyag a véráramomba.
Szeretek félelmek nélkül és jókat enni, tudva, hogy ezzel a testemet és a lelkemet is táplálom. A bűntudat nélküli evést a veganizmussal ismertem meg. Szemét dolog, de mindig olyan jókat mosolygok azokon, akik megvonják a szervezetüktől azt, amit kívánnak nehogy felszedjenek 10 dekagrammot. Oda kell figyelni, hogy miket eszünk, lehetőleg kerülni a feldolgozott, finomított, vegyszerezett félkész és kész "ételeket".
Legyünk tudatosabbak a táplálkozásunkkal kapcsolatban hiszen a víz mellett az étel a másik legfontosabb dolog az életünkben, hiszen az a szervezetünk üzemanyaga. Vásárlás közben érdemes megfigyelni, hogy az emberek mit raknak a pénztárszalagra. Többségében mű és halott ételeket. Olykor UFO-nak érzem magam, hogy én többnyire zöldséget és gyümölcsöt pakolok csak ki a kosaramból.
Összességében szerintem sokkal egyszerűbb egyszer kialakítani és megszokni az egészséges szervezetünk számára is optimális – növényi alapú – étrendet, mint görcsölni, feszélyezettnek lenni, rossz közérzettel élni és azon izgulni, hogy egy étkezéssel hány dekát híztunk. Emellett pedig fontos önmagunk elfogadása és szeretése, hiszen ha nem szeretjük a testünket, akkor nem is tudjuk megadni számára az értékes és éltető táplálékot. Az vagy, amit megeszel. Ha holt dolgot eszel, halott vagy, ha élőt, nyerset, akkor eleven élő vagy. Ilyen egyszerű.
