Az én gyászom...
2017. január 24. írta: ZöldElla

Az én gyászom...

allat_gyasz_zoldella_vegan_blog_3.jpg

Az ember saját fájdalma mindig a legnagyobb. Amikor nem érdekel a külvilág, ami semmit nem ért, és nem érzi azt a mérhetetlen és lelket lehúzó bánatot, amit te.

Sokféle lelki fájdalom van, de az egyik legkínzóbb és legkegyetlenebb a gyász. Abba bele lehet bolondulni. A gyász az az érzelem, amit egész életedben magaddal cipelsz és ahogy egyre több szeretett élőlényt vesztesz el egyre nagyobb és nagyobb helyet követel a lelkedben ez a sunyin alattomos érzés, ami el nem múlik soha maximum enyhül valamennyit. Vagyis inkább tompul.

Ha szeretsz egy élőlényt, akkor mindent megtennél érte, az utolsó utáni pillanatig küzdesz, hogy még veled maradhasson, hogy még ne ragadja el az alattomos halál…

De mi van azokkal az élőlényekkel, akiket nem szeret egyetlen ember sem, akikért nem küzd senki mert olyan fajba, olyan testbe születtek, amit az emberiség kihasznál, megnyomorít és meggyilkol? Ők sokkal többen vannak, mint a „pedigrés” Bodrikák és parfüm illatú, 3 órán át fésült Cicókák, akik azért képeznek értéket az embereknek, mert éppen az ő fajukat, fajtájukat nemesítették és adnak nekik magas névértéket. Vagyis sok pénzbe kerülnek. Az emberek pedig pénzben mérik az életet, azonban a legritkábban látják meg a lelket.

Az emberi egonak nehéz felismernie, hogy bizony a többi fajba tartozó élőlénynek is van lelke, személyisége, egyénisége. Ők is éreznek, igényeik és szükségleteik vannak. A nagy és rideg üzemekben ők is depresszióba esnek, félnek, menekülnének.

Jó lenne, ha ezt azok az emberek is felismernék, akik különböző magyarázó elméletekre alapozott csoportokra oszlanak. Szerintem feleslegesek a nagy filozófiai magyarázatok, hiszen a legfontosabb dolog a másik élőlény tisztelete és szeretete. Ezt nem kell se túlmagyarázni se túlmisztifikálni. Ha szeretsz és tisztelsz valakit, akkor azt nem akarod bántani, kihasználni, megölni vagy megenni, hanem vele akarsz lenni, a lényét akarod élvezni, ha pedig bántják, akkor meg akarod védeni.

Kissé fárasztó, ahogy az emberek ego harcolnak, hogy ki a nagyobb Jani, miközben élőlények ezreit gyilkolja meg az emberiség minden egyes másodpercben. Ugyanazokat a felesleges köröket „futják le”, miközben a csodálatos bolygónk csodálatos élőlényei pusztulnak az embrek miatt. Lehet én vagyok túl érzékeny de bennem mérhetetlen fájdalmat okoz a tudat, hogy nem tudtam megmenteni az emberi kegyetlenségtől a borjút, aki pár napja született, de ebben a pillanatban vágják el a torkát. Vagy nem tudtam megmenteni az orángutánt, akit most vernek agyon, mert az otthonát, az őserdőt keresi, ami pár hete még buja természet volt, de most csak egy kietlen parcella mert pálmaültetvényt telepítenek rá. Ahogy nem tudtam megmenteni a delfint, akit Taiji város öblébe üldöztek be, hogy ha elég szép és fiatal, akkor delfináriumokba zárják örökre, de ha nem, akkor meggyilkolják. Ahogy nem tudtam megmenteni a cápát, akinek ebben a pillanatban vágják le az uszonyait és dobják vissza a tengerbe, hogy elsüllyedve a lassan ketyegő hosszú percek alatt a tengerfenékhez közelítve megfulladjon. Ahogy nem tudtam megmenteni a szőrmefarmra született mosómedvét, rókát, nercet, akiket ebben a pillanatban ütnek agyon árammal, gázosítanak el vagy csak simán élve nyúznak meg. Ahogy nem tudtam megmenteni a laborokba zárt majmokat, kutyákat, egereket, patkányokat és nyulakat, akiket a tudomány nevében kínoz minden egyes nap a gyógyszer-, a hadi-, a szépség- és az élelmiszeripar.

Sok millió élőlényt nem tudok megmenteni, pedig igyekszem. Minden egyes nap minden egyes pillanatában azon vagyok, hogy rájuk hívjam fel a figyelmet mert így legalább csillapítani tudom azt a mérhetetlen fájdalmat, vagy legalábbis azzal áltatom magam, hogy tudok rajtuk segíteni.

Az emberek többsége  ezt nem érti, hiszen annyira magukkal vannak elfoglalva, hogy egy pillanatra sem "tekintenek ki" a külvilágra. Sokan annyira érzelmi analfabéták, hogy képtelenek az őszinte feltétel nélküli szeretetre. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen ilyenre nevelték őket, ilyen mintákat tanultak. Azonban az már az ő felelősségük, hogy mit kezdenek a lelkükkel és az érzelmeikkel ha felnőttek és elvileg intelligensek. Mindenkinek egyéni felelőssége, hogy nyit a szeretet felé vagy nem. Ha pedig szeret, akkor nem akar bántani és kihasználni, nem akar erőfölényt, hanem lebegni akar abban a csodálatos és megnyugtató lelkiállapotban, amit a szeretet jelent. Nem kell ahhoz semmilyen isten, vallás vagy filozófiai irányzat, hogy ez érthető és elérhető legyen. Nem kell hozzá pénz, vagyon vagy a legújabb hightech kütyüarzenál.

Nem tudatosul az emberekben, hogy mennyi-mennyi fájdalmat és halált finanszíroznak a mindennapjaikban a fogyasztói szokásaikkal. Az élőlényeket tárgyiasítják,érzelmileg elzárkóznak tőlük, különben kénytelenek lennének tudatosítani magukban, hogy mit is művelnek. Az pedig mérhetetlenül kegyetlen. Talán sokan ezt csak tudat alatt érzik, hiszen nincsenek felkészülve arra, hogy tudatosítsák magukban milyen szenvedést is okoznak a mindennapi vásárlásukkal.

Just GO VEGAN

Ha tetszett a poszt és érdekelnek a veganizmussal kapcsolatos témák, akkor kövess Facebookon , Instagramon,  YouTube-on is!

Mentés

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

http://zoldella.blog.hu/api/trackback/id/tr7412149569